Vasárnap robbant be a hír, hogy Magyarország is megvásárolta és használja az izraeli NSO kibercég Pegasus nevű kémszoftverét, amivel képesek bárkit, bárhol lehallgatni, lekövetni telefonjuk segítségével. Magyarországon pedig állítólag több újságírót és kormánykritikus befolyásos személy telefonján is megtalálható volt a kémszoftver maradványai.
Az ügyet persze a kormány teljes mértékben tagadja, szerintük nincs bizonyítéka az ellenzéki sajtónak és az egész egy fakenews. Pintér Sándor belügyminiszter ki is jelentette az ügy kapcsán, hogy 2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak.
És ebben teljes mértékben igaza van.
Ugyanis a magyar szabályozásban a titkos információszerzés szerzés szabályai nagyon lazák. A hatóságok és a nemzetbiztonsági szolgálatok nagyon széles körben és csekély ellenőrzés mellett vehetnek megfigyelés alá bárkit. Ezért egy, a Pegasushoz hasonló szoftver használata nem ütközik semmilyen magyar jogszabályba.
MAGYARORSZÁGON EGYETLEN EMBER SINCS, AKIT TÖRVÉNYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE LEHETNE MEGFIGYELNI, LEHALLGATNI.
Ezt is Pintér Sándor jelentette ki a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén 2016 tavaszán. A TASZ szerint a magyar törvénnyel 3 fő probléma van:
- a titkos megfigyelés törvényi feltételei rendkívül elnagyoltak.
- A a titkos megfigyelést egy olyan személy engedélyezi, akitől nem várható objektív, a megfigyeléssel ellentétes érdekeket is megfelelően érvényesítő döntés.
- Magyarországon nincs hatékony jogorvoslat a jogellenes megfigyeléssel szemben.
2016-ban volt is egy per a magyar lehallgatási, megfigyelési törvényekkel kapcsolatban, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a titkos információszerzést miniszteri engedélyezéshez kötő rendszer megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A törvényen viszont azóta se változtattak.
Régebben is volt példa lehallgatásra
A lehallgatások, megfigyelések egészen az ’50es évekig is visszanyúlhatnak. Persze, még visszább is mehetnénk, egészen a XVI. századig, amikor a lehallgatás tényleg szó szerint történt. Valaki odaoson egy ajtó mögé, vagy egy vékony fel másik oldalára, és fülel. Régi szép idők…
A telefonok megjelenésével viszont a lehallgatás “egyszerűbb” lett, bárhonnan le tudtak hallgatni egy telefonbeszélgetést. Az Államvédelmi Osztály többi között ezt a feladatot nagyon szorgalmasan tudta ellátni.
Az ÁVO feladatait 16 alosztály látta el. Ekkor kezdtek kiépülni az államvédelmi osztályok a vármegye-székhelyeken működő kapitányságokon és az egyes nagyobb forgalmú kapitányságokon. Habár az ÁVO rendeletileg előírt feladatköre elsősorban a demokratikus államrend védelméről szóló 1946. évi VII. tc-be ütköző, valamint a háborús és népellenes bűncselekmények felderítése, továbbá az államrendészeti vonatkozású bel- és külföldi adatok gyűjtése és nyilvántartása volt, a szerv működésének kezdete óta adatokat gyűjtött a koalíciós pártok vezető politikusaira, lehallgatta a kommunisták politikai ellenfeleinek telefonját stb.
Az ÁVO alosztályain belül a IX. alosztály feladata volt a levél-, távirat- és telefon-ellenőrzés. Majd jött a Kádár-korszak és az ÁVO-ból Államvédelmi Hatóság lett. A Belügyminisztériumtól szervezetileg is függetlenített, közvetlenül a minisztertanácsnak alárendelt ÁVH-t az 1949. december 28-án kiadott, 4353/1949. MT. sz. rendelet hozta létre.
Az ÁVH-n belül a III. Főosztály foglalkozott az operatív technikákkal, köztük a lehallgatásokkal is:
- figyelés és környezettanulmány készítése
- levélellenőrzés
- telefon- és rádiólehallgatás
- rádiófelderítés
- operatív technikai és nyilvántartási feladatok
A teljes cikket elolvashatják a JövőTV oldalán!
